Több mint húsz éve foglalkozom gépjárművezetők képzésével, és ez idő alatt egyre inkább megerősödött bennem az a felismerés, hogy a vezetés tanítása valójában sokkal többről szól, mint a közlekedési szabályok vagy a jármű kezelésének elsajátításáról. Minden tanítványom egyedi személyiség, saját történettel, képességekkel, félelmekkel és erősségekkel érkezik hozzám. Ahhoz, hogy valóban segíteni tudjam őket ezen az úton, nem elég pusztán oktatónak lennem – fontosnak tartom, hogy coachként is jelen legyek mellettük.
Ez a megközelítés különösen közel áll hozzám, és egyben ritkaságnak is számít, hiszen kevés olyan szakember van, aki a coaching szemléletét a gépjárművezető-oktatás több évtizedes tapasztalatával ötvözi.
Nemcsak azt figyelem, hogyan váltanak sebességet vagy hogyan hajtanak végre egy parkolást, hanem azt is, hogyan gondolkodnak, hogyan reagálnak a kihívásokra, mi okoz számukra nehézséget, és mi ad nekik önbizalmat. Minden ember más tempóban tanul, más módon dolgozza fel a visszajelzéseket, és más támogatásra van szüksége ahhoz, hogy sikerélménye legyen.
A vezetés tanulása sokak számára komoly komfortzóna-elhagyással jár. Gyakran találkozom olyan fiatalokkal és felnőttekkel, akik szoronganak, félnek a hibázástól, vagy korábbi negatív élmények miatt bizonytalanok saját képességeikben. Ilyenkor az oktatás önmagában nem elegendő. Szükség van arra, hogy valaki meghallgassa őket, biztonságos közeget teremtsen számukra, és segítsen megtalálni azokat az erőforrásokat, amelyekre támaszkodhatnak.
Coachként pontosan ebben tudok támogatást nyújtani. Hiszek abban, hogy a fejlődés alapja a bizalom. Ha a tanuló érzi, hogy elfogadó, barátságos légkör veszi körül, ahol kérdezhet, hibázhat és tanulhat, akkor sokkal könnyebben bontakoztatja ki a képességeit. Egy nyugodt és támogató környezetben nem a félelem, hanem a kíváncsiság és a fejlődés vágya kerül előtérbe.
Az autóban töltött idő számomra nem csupán vezetési gyakorlat. Egy közös tanulási folyamat, amely során együtt keressük a megoldásokat.
Nem az a célom, hogy megmondjam, mit kell tenni, hanem hogy segítsek a tanítványnak felismerni saját lehetőségeit és erősségeit.
Amikor valaki rájön, hogy képes kezelni egy számára korábban ijesztő forgalmi helyzetet, vagy amikor önállóan talál jó megoldást egy problémára, az nemcsak vezetőként, hanem emberként is megerősíti őt.
A coaching szemlélet másik fontos eleme, hogy nem a hibákra, hanem a fejlődésre helyezi a hangsúlyt. Természetesen a vezetés során elengedhetetlen a pontos visszajelzés, de legalább ennyire fontos észrevenni azt is, ami jól működik. A sikerélmények építik az önbizalmat, az önbizalom pedig biztonságosabb és magabiztosabb vezetőket eredményez.
Számomra a legnagyobb öröm, amikor egy tanítvány nemcsak sikeres vizsgát tesz, hanem mosolyogva ül a volán mögé, és elhiszi magáról, hogy képes helytállni a közlekedésben. A jogosítvány megszerzése egy fontos mérföldkő, de a valódi cél ennél több: olyan vezetővé válni, aki magabiztosan, felelősségteljesen és biztonságosan közlekedik.
Ezért tartom fontosnak, hogy oktatóként coach is legyek. Mert a vezetés tanítása nem csupán technikai tudás átadása, hanem emberek támogatása egy fontos fejlődési folyamatban. Úgy gondolom, hogy ez az egyedülálló kombináció teszi lehetővé, hogy ne csupán vezetni tanítsak, hanem a tanulási folyamatban emberileg is támogassam a hozzám fordulókat.
Hiszem, hogy a vezetés élmény!
Egy olyan plusz tudás, amelyet ha felelősséggel végzünk, akkor a mindennapjaink részévé válik. De csak akkor lehet élmény, ha már a tanulás folyamata is barátságos légkörben zajlik.